Forrás:
https://spiritsoferidu.files.wordpress.com/2016/05/az-elysium-teljes-anyaga.pdf
Immár több mint egy évszázada burjánzik az átlag európai értelmiségi emberek fejében az a tévhit, miszerint a muszlim társadalmakban jelen lévő ,,fanatizmus,, merőben távol áll magától az iszlámtól, és az ebből adódó terrorizmus pedig csupán néhány elvetemült ember műve, akik rosszul használják az iszlámot. Ennek fényében joggal adódik az eme “vallást” már áttanulmányozott ember fejében a kérdés: Egy olyan járványt, mint az iszlám, egyáltalán lehet-e “jól” használni!?…
Valljuk be, igen kétséges ennek a feltevésnek a megalapozottsága, hiszen azoknak, akik ezt terjesztik, az ún. toleránsaknak konkrét és mocskos érdekük kötődik ahhoz, hogy ezek a már lassan mitikus hiedelmek elterjedjenek, többek között Magyarországon is.
Előszeretettel hangoztatják, hogy ez a fanatikus réteg kivétel nélkül minden vallásnak a részét képezi, s alapozzák mindezt a történelemre, ahol minden ,,vallás,, hívei követtek el valamilyen módon atrocitásokat és túlkapásokat. Gyakran halljuk ezektől az emberektől, hogy létezett és létezik zsidó fanatizmus, keresztény fanatizmus és buddhista fanatizmus is… Akkor muszlim fanatizmus miért ne létezhetne?! Abba viszont már kevesen gondolnak bele, hogy ebben az elhibázott gondolatmenetben szándékos megtévesztés rejlik, hiszen nagy különbség van a vallás lényegétől idegen fanatizmus és a vallás alapelvein nyugvó fanatizmus között; arról pedig nem is beszélve, hogy a fent említett ,,vallások,, gyökere egy és ugyanazon betegesen uralkodni és elnyomni vágyó tőből ered: a zsidóságból, melynek természetéből adódóan a ,,legszerényebb,, tagja is brutálisan fanatikus származását és vallását illetően.
„Miként a bretonok vagy a németek szőkének születnek, úgy születnek a zsidók őrjöngő fanatizmussal a szívükben. Egy kicsit sem csodálkoznék, ha ez a nép egy nap halálos veszélyt hozna az emberi fajra.” – Voltaire (Levél Memmiustól Ciceróhoz)
A közérthetőség kedvéért: a fanatizmus nem elválasztható a kereszténységtől, és annak válfajaitól, mert ez egy alapvető jellemvonása a zsidó léleknek, s így minden eszmének, ami a zsidóságtól származik.
A zsidó-keresztény alapokon nyugvó ,,vallásokban,, – és így iszlámban is az a bökkenő, hogy az uszítás és a pogányság elleni harc magában a vallási doktrínákban rejlik. A más vallások elleni szent háború (al dzsihád) elengedhetetlen alappillér a muzulmán vallásban, melynek érvényesítése a Korán szerint a mai napig szent feladata minden igaz muszlimnak.
A zsidó lelkület, és szellemi felfogás jól visszatükröződik rajtuk, hiszen bárminemű önálló, más meggyőződésnek nincsen helye közöttük. Ezért nem is oly meglepő, hogy a keresztényekkel egyetemben ez a vallás sem ismerte a békés misszió fogalmát, valamint nem is gyakorolta azt. Köztudott, hogy az iszlám terjedése és hódítása más térségekben (Európa és Ázsia) kizárólag az erőszaknak köszönhető. A történelem tágan bővelkedik olyan példákban, melyek azt mutatják, hogy ez a vallás nem ismerte a párbeszéd és a tolerancia fogalmát. A meghódított és muszlimmá tett emberek röviddel Mohamed halála után tömegesen visszatértek az eredeti vallásukhoz; de persze az első kalifa (Abu Bakr) a vallás tanaira támaszkodva véres hadjáratot indított ellenük, s visszatérésre kényszerítette őket az iszlámhoz. Az ilyen, és ehhez hasonló példaértékű események száma kifogyhatatlan! Ez a mocsok, amit iszlámnak neveznek egy elrettentő és tökéletes példa arra nézve, hogy mit eredményez a gyűlölet, a tudatlanság és az uralkodni vágyás, valamint a középkori sötétség összefonódása egyetlen ideológiában.
Ez az eszeveszetten barbár, és felbecsülhetetlenül primitív népség az idők során súlyosan degenerálódott elméjével képtelen feldolgozni, hogy létezett és létezhet náluk bonyolultabb, értelmesebb, sokoldalúbb és tisztább kultúra; ezért ha ilyennel találkoznak, akkor minden erejüket bevetve igyekeznek elpusztítani azt, akár egy veszett és nyáladzó kutyákból álló korcs falka. Nem is kell erre jobb és demonstrálóbb példa, mint a muszlimok bevonulása Egyiptomba, valamint az ókori Alexandriai Könyvtár felégetésének történései. Természetesen a falka rokonai is igyekeznek nem lemaradni, így hát a sok hasonló történelmi eseményben megtaláljuk a keresztény inkvizíciót, boszorkányüldözést, valamint a ,,kiválasztott,, zsidó nép tűzről pattant erőszakos eluralkodását a pogányságon.
Sajnos sok embernek még így sem esik le a tantusz, hogy ezek a ,,vallások,, mind egy azon falka kutyái, csupán más színezetű bundába bújva. Valamelyik fehérnek, valamelyik feketének, esetleg tarkának mutatja magát, de legbelül mind ugyanolyan veszett, elkorcsosult, veszélyes és fertőző.
A tudatlan keresztény hívőnek lehet hogy furcsa az, hogy ha vallási rokonaik azt gondolják, hogy dzsiháddal a mennyországba lehet kerülni, de hát kérem szépen…. a középkorban a kereszténység is pontosan itt tartott! Furcsállhatják, hogy létezik az iszlám arcfátyol viselet előírása, holott ez ugyanúgy őskeresztény jellemvonás, mindössze a mai liberális, modern európai kereszténységben változott fejkendőre, és korlátozódott kizárólag a női nem képviselőinek a kötelességévé. (A katolikus templomokba a nők a mai napig csak letakart hajjal, és bekötött fejjel tehetik be a lábukat).
A szexuális eltorzultság is családi vonás, hiszen a pedofília régóta jó barátja még a pápának, papoknak és bíborosoknak is, valamint a középkorban egyáltalán nem volt gondjuk a keresztényeknek többek között az erényövvel sem. Az, aki egy igazi pogányhoz mérten kicsit is használja a józan paraszti eszét rájöhet, hogy az iszlám mai arca teljességgel jogosan emlékeztet bennünket a kereszténység valódi arcára!
Iszlám leleplezése 